Szerző: Zoletnik Sándor
A kezdetektől 2000-ig
Az atommagok átalakításában rejlő hatalmas lehetőségeket magyar kutatók is felismerték a második világháború utáni években. Az első gyorsítós magreakciókat Simonyi Károly hozta létre 1951-ben a Soproni Műszaki Egyetemen. A Központi Fizikai Kutató Intézet (KFKI) megalakítása után Csillebércen folytatódtak ezek a magfizikai kutatások, melyek során felmerült a szabályozott fúziós alkalmazás lehetősége is. Ezekről Simonyi Károly már 1959-ben műegyetemi jegyzetet írt amelyben a mai ismereteink kiindulópontjai megtalálhatók. Ezek az elméleti szinten folyó munkák Simonyi Károly KFKI-ból való kényszerű távozása után megszakadtak.
A 1970-es években a tokamak típusú fúziós berendezések világsikere után felmerült a magyar fúziós kutatások újraindítása. 1979-ben indították el a Szovjetunióból Magyarországra szállított és átalakított berendezést MT-1 (Magyar Tokamak 1) néven. Az MT-1-et a KFKI korszerű számítástechnikai eszközeivel szerelték fel, de a kevés diagnosztikai nyílás miatt a mérési lehetőségek korlátozottak voltak: lézeres atomnyaláb diagnosztikai módszereket, röntgen tomográfiát és még néhány más mérési eljárást fejlesztettek rajta. 1992-ben MT-1M néven indult újra aktív plazma szabályzással, lényegesen javult mérési lehetőségekkel és új mérőrendszerrel. Ez a berendezés és különböző diagnosztikai eljárások és plazmafizikai folyamatok mérésére szolgált és 1998-ban az MTA konszolidációja keretében leállításra került.
A piros alkatrészek a toroidális mágneses tér tekercsei, a berendezés körül látható fekete transzformátort később jobb hatásfokú hazai gyártásúra cserélték. Az előtérben a csövek a vákuumrendszer részei.
A polcokon látható kondenzátorokat körülbelül 3 perc alatt töltötték 3 kV feszültségre majd a plazma kisülés 0.01 másodperce alatt ezzel az energiával táplálták a mágnestekercseket és a plazmát.
Az EURATOM program részeként
1999-ben Magyarország csatlakozott az Euratom keretében zajló európai fúziós kutatási programhoz. Mivel korábban már voltak ennek a témának hagyományai, sőt 1993 óta német együttműködései is, más országok mintájára megalakult a Magyar Euratom Fúziós Szövetség (MEFSZ). Ezt a szervezetet a KFKI Részecske és Magfizika Kutató Intézet (KFKI RMKI) vezette és rajta keresztül lehetett hazai intézményeknek részt venni az európai programban. 2004-ig jobbára diagnosztikai fejlesztések és plazmafizikai kutatások folytak az ASDEX Upgrade és TEXTOR tokamakokon. Mivel 2003-ban közel volt a megállapodás a nemzetközi ITER berendezés megépítéséről, ezért világos volt, hogy komolyabb technológiai háttérre lesz szükség. 2005-ben létrejött a NUKENERG konzorcium amely a Nemzeti Kutatási és Technológiai Hivatal pályázatán 6 éven keresztül támogatást kapott fissziós és fúziós technológia elemek fejlesztésére. Ennek köszönhetően alakult ki egy kb. 50 dolgozót alkalmazó magyar fúziós közösség, melynek körülbelül fele mérnök és fele fizikus. Szintén a pályázat eredménye a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen kialakult erős fúziós oktatás, melynek eredményeképpen évente számos egyetemi hallgató folytat kutatásokat. Az országos Tudományos Diákköri konferenciákon már külön fúziós szekciót kellett szervezni a nagyszámú hallgatónak.
A jelentős technológiai fejlesztés alapozta meg azt is, hogy a magyar fúziós kutatókat felkérték több nagyberendezés (Wendelstein 7-X, KSTAR, EAST, JT-60SA, MAST, COMPASS, ITER) különböző diagnosztikai elemeinek elkészítésére vagy megtervezésére. Egy-egy ilyen berendezés több év alatt épül meg 3-5 fős csoport munkájának eredményeképpen. A százmillió forintos nagyságrendű költséget a nagyberendezések szívesen fedezik, így biztosítva a magyar fúziós közösség fennmaradását és fejlődését.
Ez a dinamikus magyar fúziós közösség jól alkalmazkodott a 2014-ben bekövetkezett európai szervezeti átalakuláshoz, amikor az EURATOM átadta a fúziós program irányítását a nemzeti intézményekből alakult EUROfusion konzorciumnak. A konzorcium tagja a Wigner Fizikai Kutatóközpont (a KFKI RMKI utóda) lett, ezzel létrejött a “Wigner fusion” márkanév, amely ismert lett az egész világon.
Az akadémiai intézeteket 2019-ben átszervezték az Eötvös Loránd Kutató Hálózatba, ennek kapcsán a fúziós kutatók átkerültek az Energiatudományi Kutatóközpontba (EK), ahol egy Fúziós Plazmafizika (FPL) és egy Fúziós Technológia Laboratórium (FTL) állt fel. Az EK már évtizedek óta dolgozott az Eurofusion programban szerkezeti anyagok tesztelésével, így ez a váltás egy intézetbe tömörítettee a fúziós kutatások többségét. Az FPL 2020-ban elnyerte az ITER diszrupció elhárító rendszer teszt laboratórium pályázatát, azóta több kapcsolódó pályázattal együtt ennek a kritikus ITER technológiának a legfontosabb fejlesztőjévé vált. Tovább folynak a mérésék és plazma diagnosztika fejlesztések a világ nagy berendezésein is: Wendelstein 7-X, MAST Upgrade, JT-60SA. A Fúziós Technológia Laboratórium különböző technológiákat fejleszt a jövő fúziós berendezéseihez, míg a Fűtőelem és Reaktoranyagok Laboratórium tovább folytatja a fúziós reaktorhoz szükséges anyagok vizsgálatát.